Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Köszöntsük együtt, Magyarország valamennyi egykori és jelen kori harckocsizóját!

Július 25. Harckocsizók Napja - Szent Kristóf napja. A fegyvernemi nap az egyes fegyvernemekhez, szakcsapatokhoz, illetve szolgálati ágakhoz tartozó katonai szervezetek és intézetek egyik kiemelten fontos rendezvénye, mely esemény kiváló lehetőséget biztosít az adott szervezet személyi állományának széles társadalmi nyilvánosság előtti bemutatkozására, a fegyvernemek hagyományainak ápolására és bemutatására, valamint a védőszentek kultuszának megőrzésére.
Mint volt páncélos tiszt az egészséges fegyvernemi szellem kialakítása, erősítése nagyon fontos feladat haderőink vonatkozásában. A hosszú történelmi múlttal rendelkező csapatoknál ez lényegében a korábbi hagyomány, kultusz felélesztését jelenteti. Fontosnak tartom a fegyvernemi kultusz, az együvé tartozás érzésének felkeltését, állandó erősítését, ezt szolgálja a harckocsizók napja (július 25.) és védőszentje, Szent Kristófról való megemlékezés is.
Ajánlom szíves figyelmükbe az 1993-ban megjelent a Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központ gondozásában Dr. Wekli Tünde – dr. Bonhardt Attila – Éden Miklós könyve, Szent Kristóf, a harckocsizók védőszentje című könyvet. A könyvből részletesen megismerhető Szent Kristóf legendája, a magyar gépkocsizó- és harckocsizó fegyvernemnek a két világháború közötti kialakulása és fejlődése, valamint a második világháborús működése, illetve a Szent Kristóf kultusz kiteljesedése hazánkban.
A harckocsi konstrukcióját az első világháború harcászati elvárásai hívták életre, tervezését 1915-ben kezdte meg. Az első valódi tank a „Mother” harckocsi volt. A franciaországi fejlesztésekkel párhuzamosan 1916-ban megkezdődött a harckocsik tömeges gyártása és alkalmazása. A huszadik század hadtörténetének egyik legmeghatározóbb eleme volt a tüzérség harcjárművekre adaptálása. A harckocsik napjainkig meghatározó elemei korunk hadseregeinek. Gyakran felbukkan az a tézis, hogy a harckocsikat azok árának töredékéért beszerezhető páncéltörő eszközökkel megsemmisíthetik, ezért feleslegesek. Erre rendre rácáfol a valóság, ugyanis komplexitása miatt az egyre fejlődő harctéri kihívásoknak is képes megfelelni. A fejlesztés, gyártás és fenntartás költségeinek dacára harcászati támadó és védő szerepkörben egyaránt hatékony. Mivel ez a szárazföldi fegyvernemek legerősebben páncélozott harceszköze, képes az alá beosztott alegységeket megvédeni és védelemből támadásba átmenni. Egy területet huzamosabb ideig megtartani szinte csak harckocsikkal lehet. Jelenlétével képes lehet demoralizálni az ellenfél gyalogságát. Napjainkban a harckocsik feladata tovább bővül, meg kell felelniük az irreguláris és az aszimmetrikus hadviselés követelményeinek is.
Hogy mennyien ünnepelhetünk a Harckocsizók Napján Magyarországon? Nos, az 1990-es évek elején kb 1300 db harckocsi volt. Minimum kettő-három kiképzett kezelőszemélyzettel számolhatunk minden egyes harckocsira, így több mint tíz-tizenötezer képzett harckocsizóról beszélhetünk. 
Mára már alig maradtak harckocsizók, és viszonylag rövid múltra tekint vissza történelmük, de az első világháborútól napjainkig se szeri, se száma az általuk végrehajtott kimagasló tevékenységeknek. A két világháború között kezdődött meg hazánkban Szent Kristóf kultuszának kialakítása, igaz a háború után ezt a köztudatból igyekeztek gyökeresen kiirtani, természetesen a többi, ilyen jellegű kultusszal együtt. Éppen ezért méltatlan lenne e dicső fegyvernemmel szemben, hogy megfeledkeznénk róluk.